Spasztikus bénulás

Bevezető:
Egy terhesség, egy gyermekvárás, egy készülődés mindig izgalommal, félelemmel, aggodalommal teli. Kavarognak az érzések, az öröm, eufória, kétségek és félelem vizei között, sajnos sokszor  a környezetben élők rémtörténetei , vagy az internet nyújtotta olvasmányok ijesztő információáradatai sem könnyítik meg a várakozás örömétől távol tartani az aggályokat. A baba érkezésekor sajnos előfordul, hogy komplikációk lépnek fel, de az is, hogy egy egészségesen születő gyermek szenved el később egészségkárosodást. Az eredmény néha olyan maradandó mozgásszervi (esetleg ezzel együtt szellemi) fogyatékosság ami merev, rögzült végtagokkal, megváltozott szerkezettel, a mozgás és járás visszamaradásával, vagy teljes elvesztésével jár. Ezek nagy része gyermekeknél a spasztikus bénulás.

A spaszticitás okai:
Kockázati tényező lehet koraszülöttség, gyors vagy nehéz szülés, későbbiekben gyenge immunrendszert megtámadó vírusfertőzés ami a maradandó mozgásszervi rendellenességet okozza. Ha a szülés következménye a bénulás, akkor az agyi érintettség miatt szellemi károsodás is gyakran előfordul. A csecsemőkorban vírusfertőzés miatti betegség nem okoz szellemi elmaradást, de nem kezelt állapotban széklettel, vizelettel, testváladékkal terjedhet. Szerencsére ma már védőoltással (kötelező) ez kivédhető!

Tünetek:
Mozgásszegénység, merevség, később kóros végtagállás, deformált helyzetű izületek jellemzőek. A betegség azonban nem minden gyermeknél egyforma; létezik hemiplégia (féloldali), diplégia (két alsó végtag), quadriplégia (mind a négy végtag), monplégia (egy végtag). Természetesen amennyiben a kárososdás csak mozgásszervi, akkor a legenyhébb eset ha csak egy végtag deformitása van jelen.

Terápia:
A gyógytornász mind a diagnózis felállításában, mind  a terápiában fontos személy. A mozgatás minél korábbi megkezdése nagyon jelentős a későbbiek szempontjából! Koraszülöttek esetén már az inkubátorban meg kell, hogy kezdődjön! Későbbiekben, a mozgásfejlődés szakaszainak megfelelően meg kell próbálni a mozgást kiváltani, a megfelelő reakciókat provokálni. A merev, kötött, spasztikus izmok kimozgatása passzív (átmozgató, masszírozó) vagy aktív (a gyermek mozog) technikákkal egyaránt! Ahogy a baba növekszik és figyelme, értelme fejlődik fontos egyre több ingert adni neki eszközökkel, játékokkal, mert a  motivációja  a mozgásra, helyzetváltoztatásra és helyváltoztatásra a fejlődés és gyógyulás szempontjából döntő jelentőséggel bír!
Amikor a gyermek már idősebb korú, a károsodás mértéke szabja meg a lehetőségeket, a jövőbeli mozgásterápiát. Általában a növekedés befejeződése szabja meg a végleges határt a fejlődésnek és lehetőségeknek. A felülés, felállás, vagyis a felegyenesedés a legfontosabb ahhoz, hogy a gyermek önállósága minél nagyobb lehessen majd! Éppen ezért ajánlott a gyógytorna több formáját beilleszteni a kezelésbe, és a célirányos, specifikus, szelektív izomerősítés mellett nagy hangsúlyt fektetni az egyensúly fejlesztésére, a járás, állás elemeinek betanítására, kialakítására, rögzítésére a mozgás-, és járásmintákban!

Alsó végtagok:
Az alsó végtagok hajlított helyzetben rögzülnek, merev a térd, nyújtása fájdalmas, teljes nyújtás nem is lehetséges. Emiatt a csípő és térdízület terhelhetősége lényegesen kisebb, nem beszélve a boka és lábfej deformitása miatti járásproblémáról. A megoldás a passzív nyújtás, masszázs, a feszítő, nyújtó izmok aktív, erősítő tornája.
Felső végtagok:
A karok szintén hajlított helyzetben rögzülnek, ezt tovább fokozza az álláskor, járáskor egyensúlyozáshoz szükséges hajtó mozgás, amihez szintén a hajlítás kell. A vállak kötöttek, nyújtáskor fájdalmasak, de viszonylag jól lazíthatóak a megfelelő technikákkal! A kéz mozgása, az ujjak mozgatása külön terápiás részt érdemel, mert a karok merevsége a kéz finommozgásainak javításával némileg kompenzálható!
Gerinc:
Asszimmetrikus, hajlított helyzetű tartás a jellemző, ezért fontos a törzsizmok izomegyensúlyának helyreállítása, a gerinc izmainak tornája, a tartás javítása. Fontos ennek begyakorlása álló (statikus) vagy mozgó (dinamikus) helyzetben is, emellett a koordinációs és egyensúly gyakorlatokkal szükséges összekötni egy-egy mozdulatsort.

Nagy fájdalom, félelem, kétségbeesés, ha gyermekünk betegsége, izmainak spaszticitása, mozgásának korlátai  a jövőben való nehezebb boldogulását vetítik elő. Az esélyt az önállóságra, a könnyebb életre nagyban növeli, ha kezelése, mozgásterápiája, gyógytornája mielőbb elkezdődik. Az eleinte talán nehézkes, fájdalmas gyakorlatok idővel már kedveltté, automatikussá válnak és lassan de kitartóan növelve a gyakorlatok skáláját nagyobb tér, több lehetőség és örömtelibb élet bontakozik ki számukra! Sok sikert kívánok minden ” kis harcosnak” minden bátor lépéshez!

Pap Andrea
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu

Kisgyermekek egyensúly fejlesztése, gerinctornája

Hogyan alakul a csecsemő mozgásfejlődése?

Megszületéstől három éves korig a pszichomotoros fejlődés leglátványosabb és egyben legfontosabb teljesítményei zajlanak le! Gondoljunk csak bele, hogy pusztán három év alatt a magatehetetlen csecsemőből aktív futkározó, öntudatos kisgyerek lesz, aki próbálgatja önmagát, és felfedezi a környezetét. A babák a mozgásfejlődés első szakaszát, kúszást, mászást, átfordulást csak saját ösztönükből végzik, követendő minta nélkül. Az vezérli őket, hogy egyensúlyban maradjanak, és a fejüket stabilan meg tudják tartani. Általában a hatodik hónapra a fej megtartása stabilan kialakul, innentől a tényleges felegyenesedés szakaszai kezdődhetnek, mint ülés, állás, járás.

Mire szolgál a csecsemők, kisgyerekek tornája?

Az első három évben alkalmazott torna, olyan egyszerű gimnasztikus, illetve egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat, ügyességi-, vagy szerepjátékokat tartalmaz, amikkel, könnyedén, játékosan, szinte észrevétlenül, mégis célirányosan vezetve elősegítjük a gyermek mozgásfejlődését, térérzékelését, testérzését, illetve a gerinc körüli izmok, vázizmok megerősítését. Ez utóbbi fontos ahhoz, hogy megalapozhassuk a helyes testtartást! A mozgássor, illetve a kidolgozott torna egyaránt tartalmaz nyújtó, erősítő, és egyensúly fejlesztő elemeket, amelyek kialakítják a megfelelően rugalmas ízületeket, izmokat, erősítik a vázizmokat, fejlesztik az egyensúlyt. Nagyon fontos része a tornának, illetve az általa létrejött hatásnak az a magabiztosság is amit kialakít az, ha a gyermek jól kezeli a testét, és jól érzékeli a környezetét!

A torna menete, kivitelezése:

A csecsemők, kisgyermekek tornája tulajdonképpen a kicsik természetes mozgásszeretetére épül, vagyis arra, hogy tudattalanul, később tudatosabban szeretnek mozogni, ahhoz hogy megismerjék maguk körül a világot és felfedezzék saját határaikat. Éppen ezért fontos a tornánál, hogy ne erőszak, és teljesítmény kényszeres torna legyen, hanem könnyed szórakozás, amelyben baba és a vele tornázó is jól érezze magát! A legkönnyebben ezt úgy érhetjük el, ha rituálét alakítunk ki a tornából. Legjobb előre beállított, nagyjából hasonló időben, vagy napszakban végezni a gyakorlatokat. Alakítsunk ki hozzá helyet, pléddel, vagy polifoammal, párnával, játékokkal, és a tornához szükséges eszközökkel. Legyen ez egy kis “sziget” ami egy különálló rész a tornához és az “elvonuláshoz”. Mindig átmozgatással kezdjünk, ami lehet célirányos átmozgatás is, de elég lehet egy kis labdagurigázás, vagy maga a pakolás a hely kialakításához. Ezután áttérhetünk a célirányosabb gyakorlatokra, majd a tornát egy játékos levezetéssel zárjuk a végén. Jól használható, és közkedvelt eszköz az egyensúly javításához a gimnasztikai labda (óriáslabda) ami a nyújtáshoz, erősítéshez, és az egyensúly gyakorlatokhoz is sok segítséget nyújt, és a lehető legjobban kihasználható eszköz ha lakásban, vagy egy helyben szeretnénk a tornát a kicsivel végezni. A labdás gyakorlatok fokozott figyelemmel végzendőek, mert instabilitása miatt nagyobb lehet a sérülés veszélye!

Zavarok felfedezése a mozgásban, egyensúlyban:

A torna abban is segíthet, hogy a mozgás, nyújtás közben felfedezhetünk zavarokat, instabilitásokat, vagy rugalmatlanságot, aszimmetriát! Gyorsabban és egyértelműbben kiderül a csecsemő mozgás problémája, egyensúlyzavara, ha az ingereket célirányosan, és kontroll alatt kapja, ezáltal jobban megfigyelhetőek a reakciók is! A legfeltűnőbb problémák  a teljesség igénye nélkül; fej tartásának zavara, asszimmetriák a test két oldalán, koordinációs zavarok, gyakori megbotlás, elesés, látható szédülés az egyensúly zavara miatt. Ha észlelünk olyan zavart ami utalhat a  mozgásfejlődés elmaradására, vagy szokatlan mozgásmintára, a diagnosztizáláshoz, és a  mielőbbi kezeléshez forduljunk szakemberhez, neurológus orvoshoz, vagy gyógytornászhoz, mozgásterapeutához!

Összefoglalás:

Összességében elmondható, hogy egészséges mozgásfejlődésű gyermekek egyensúlyfejlesztése, gerinctornája, játékos gimnasztikája nem elhanyagolható, mert néhány egyszerű és könnyen elsajátítható gyakorlattal hozzájárulhatunk gyermekünk egészséges és harmonikus mozgásához, magabiztosságához, térérzékeléséhez, izomerősítéséhez, rugalmasságának megőrzéséhez! A leghatékonyabb és legbiztonságosabb módja a helyes mozgássor és gyakorlatsor létrehozásának, ha szakemberhez fordulunk, és az általa összeállított mozgásanyagot egy-két alkalommal közösen, az ő asszisztálásával begyakoroljuk!

Járulékos, de nagyon fontos pozitív hatások még, hogy egy  életvidám, és mozgásszerető kisgyermekkel tornázhatunk majd későbbiekben együtt, megerősítve és elmélyítve a bensőséges, szeretetteli viszonyt a kicsi és a vele tornázó (leginkább az Anya és az Apa) között, életre szóló élményeket szerezhetünk átmozgatva minden izmunkat, megerősítve gyermekünkben  a mozgás szeretetét!

A torna