Részlet egy könyvből

Most egy egész más bejegyzést készülök írni. Popper Péter könyveit, alkotásait régóta szeretem és szívesen olvasom. Ezen könyv nagyon megfogott a témájával, a szellemiségével. Ezért szeretném megosztani az alábbi részletet többekkel.

A könyv Popper Péter Tűz a hegyen című megragadó alkotása.( Bár hozzáteszem, Tőle minden könyv csodálatos!) A bevezető kis epizódot szeretném itt most közölni, remélem mindenki megtalálja benne majd a maga igazságát!

“…
Volt egy barátom, aki kamaszkorában éppen akkor sétált át a Margit hídon, amikor felrobbantották. Beleesett a jéghideg vízbe. Keservesen és mások segítségével felkapaszkodott az egyik pillérre. Kérdeztem:
– Mit éltél ott meg? Milyen gondolataid, érzéseid voltak? Féltél? Örültél, hogy megúsztad? Imádkoztál, hogy jöjjenek értetek?
– Semmi ilyesmiről nem tudok beszámolni. Tudod, ott helyzetek voltak, amiket meg kellett oldani. Elzsibbadt és érzéketlenné vált a jobb lábam. Hogy tudnám a testsúlyomat áthelyezni a balra anélkül, hogy lecsúsznék? Hogyan tudnék oldalra fordulni, hogy ne lökjem le a szomszédomat? És hogy biztosítsam magam, hogy véletlenül le ne lökjenek?
Ötvenévesen halt meg gyomorrákban. Két nappal a halála előtt meglátogattam, megkérdeztem hogy érzi magát?
– Sehogy. Ugyanúgy vagyok, mint annak idején a pilléren. Helyzetek vannak. Reggel felébredek, és ki akarok menni a fürdőszobába. Kérdés, hogy a papucsom rendben van- e az ágy előtt, bele tudok -e lépni? Ha igen akkor pihenek, és megtervezem az útvonalat. Milyen bútorok mellett araszoljak, amikbe bele lehet kapaszkodni? Le tudok -e ülni  borotválkozáshoz? Hogyan jövök vissza? Helyzet helyzet hátán, mindent meg kell valahogy oldani, ebből áll a nap. Nincs időm szorongani és töprengeni”

Olvasva ezeket a sorokat arra gondoltam, hogy ennél jobb és megfogóbb leírását egy betegség viselésének még soha nem láttam. Mélyről jövő érzések, küzdelem és szenvedés csendes viselése, megoldandó helyzetek, napi kihívások…
Azután arra gondoltam, hogy ezt a történetet bármelyik betegségre ráilleszthetnénk. Ugyanúgy küzd egy gerincbeteg, egy baleset utáni kartörött, küzd a Reumás beteg, a Parkinson szindrómával élő, és persze egy csípő, térd, vagy bokafájdalom is meggyötri az embert. Mindennapi harcok ezek, csendes, vagy akár hangos küzdelmek, a gyógyulni akarás valódi vágyával, egyszemélyes hadseregként megküzdve az akadályokkal.
Csak remélni tudom, hogy a Betegek mellett álló családok, barátok, egészségügyi dolgozók, kollégáim és én is segíthetünk a kisebb vagy nagyobb, de egyformán fontos csaták, harcok megvívásában, abban hogy erősítve a hitet a gyógyulásban, támogatva a rendszerességet és kitartást biztató szavakkal, gyengeség, elesettség, megtorpanás láttán szeretettel nyújtva erőt a továbblépéshez igazi Hősök kerülnek ki a mindennapi csatákból!

Szeretnék tiszta szívvel további erőt kívánni a betegséggel küzdő Pácienseknek! A rendszeresen végzett tornához, a sokszor igen nagy energiát kívánó erősítéshez, a kitűzött cél tartásához pedig minden elismerésem!

További erőt adó tavaszi napokat és sok pozitív gondolatot kívánok Mindenkinek!

Pap Andrea
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu