Parkinson kór és szindróma

Bevezető:
Viszonylag ritkán kerültek előtérbe eddig a blogon neurológiai betegségek és ezzel kapcsolatos terápiák, vagy tanácsok. Ennek az az oka, hogy ezek elemzése már nem oldható meg szakmai rébuszok hangoztatása nélkül, a célom pedig az, hogy olyan szélesebb réteget érintő problémákról írjak ami olvasmányosan, érthetően juttat fontos információhoz minél többeket. Most mégis írnék (és a későbbiekben még biztos többször) egy neurológiai kórképről, a Parkinson csoportról, mert sajnos sokkal gyakoribb betegség mint azt általában gondolnánk!

A Parkinson szindróma tüneteiről:
A legszembetűnőbb tünet szinte minden esetben a tipikus tartás, csoszogó járás, egyensúlyvesztés, az arc bőrének kifényesedése, a mimikai izmok működésének csökkenése. Persze a tünetek skálája nem szűkíthető le ennyire, de a továbbiakat hosszú lenne felsorolni, ráadásul ennél a betegségnél is megjelennek az egyénre jellemző különbségek az érintettek között. A Parkinson kór az 50-60 év közöttieket érintheti leginkább, a jelenlegi feltételezés szerint örökölhető, de megjelenése nem mutat semmilyen előzményt, váratlanul jelentkezik általában az izmok rigiditásával (kötött, merev izomzat) egyensúly gyengülésével, illetve remegéssel a kézben. Ez utóbbi nem mindenkinél fordul elő, vagy csak jóval később jelentkezik.
A rigor  (az izmok tónusfokozódása) már korán kimutatható a nyakizmokban, ez fájdalommal, erős mozgásbeszűküléssel jár. A pszichés érintettség egyénileg változó, van hogy csak lelassul a gondolkodás és a kommunikáció, de van hogy a Beteg teljesen elszigetelődik a környezetétől, a mozgás és motiváció csökkenése magával hozhatja a teljes passzivitást is. Fontos a szerepe ilyenkor a családnak és a terapeutának, hogy minél inkább próbálják a Pácienst nyitottan, mozgékonyan tartani! Jó hatású lehet a zene, séta, kirándulás szabad levegőt, családi- és társasági rendezvények, események, amely feltölti és szociálisan is nyitottan tartja a Beteget!

A terápiákról:
A  neurológiai kórképeknél már elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés, szerencsére egyre jobb hatásfokú tabletták kerültek mostanra forgalomba, amik a mozgáskezeléshez is elengedhetetlen pszichés és fizikai alapot nyújtanak. A Parkinson kór egyike az olyan betegségeknek amikor a gyógytorna elengedhetetlen része kell legyen a terápiának! A mielőbbi felismerés mellett a mielőbbi gyógytorna elkezdése szükséges, mert elhanyagolt esetben a Beteg állapota rohamosan, látványosan és visszafordíthatatlanul romlik! Fontos, hogy a tornát mindig dobja fel valami új, eszközök, zene, új gyakorlatok, mert a megszokott és egyoldalú terhelés, és mozgáskezelés eredményre nem vezet! Elsősorban az izmok karbantartása, az egyensúly javítása, az ízületi mozgástartomány megőrzése és a járógyakorlatok képezik a gyógytorna alapját!

A lehetőségekről:
A Parkinson kór lefolyása függ a mielőbbi diagnosztizálástól, a mielőbbi gyógyszeres és mozgásterápiás kezeléstől és attól, hogy  a gyógyszeres kezelés mennyire működik hatékonyan a Páciensnél. A pszichés gondozás nagyon fontos, mert a testi, lelki és szellemi beszűkülés a betegség prognózisát erősen befolyásolja, és nagyon lerontja! A Beteg állapotától függően a mozgást, és a gyógytornát minden napra be kell építeni a napi ritmusba! Fontos, hogy a parkinsonos beteg minél több tevékenységet meg tudjon őrizni a háztartásban, munkában, munkavállalásban, de mindent úgy hogy közben elfogadja a jelenlegi fizikai korlátokat! Balesetveszély, vagy bizonytalanság esetén inkább mondjon le a tevékenységről, mert egy esetleges sérülés nagyon visszavetheti az állapotot, és a rehabilitáció is jóval tovább tart mint normál esetben!

Fontosnak tartanám még megjegyezni, hogy ha a diagnózis felállítása megtörtént akkor a kezdeti ijedtség és elkeseredés természetes, de nem engedhetünk neki hosszú időre utat, mert a mielőbbi kezelés elkezdéséhez kell az elhatározás, nyitottság és pozitivitás! Szerencsére ma már az interneten sok információt, tanácsot begyűjthetünk a megoldáshoz, illetve  a betegség megismeréséhez, ami nagyon fontos, hogy körvonalazódjon mit is érdemes most tenni a kezeléshez. Sajnos teljes gyógyulás nem ismert, de a tünetek karban tarthatók, és odafigyeléssel fizikai és pszichés terápiákkal jól kezelhetők, megtartva a lehető legtöbb megszokott tevékenységet a mindennapok teljességéhez!

Mint minden betegségnél (legkisebbtől a súlyosabbakig) itt is fontos a kitartás és a rendszeresség! Ehhez kívánok sok erőt és hitet minden Betegnek!

Pap Andrea
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu