Gyógytorna a mindennapi rutinhoz

Bevezető:
Amikor egy krónikus betegség után megkezdjük a gyógytorna terápiát még nem mindig látjuk teljesen tisztán a következő hetek forgatókönyvét, vagy azt, hogy a legvégén majd mi várható. Személyre szabottan ugyan, de kidolgozunk egy első lépcsőfokokban még főképp általános gyakorlatokat tartalmazó gyógytorna gyakorlatsort, amit azután a második, harmadik alkalommal tudunk igazán a Páciensre szabni, dozírozásban, gyakoriságban, időtartamban egyaránt. A legnehezebb azt megállapítani, hogy mi lesz majd és főképp mikor lesz a várható eredmény elérése, de az is sokszor változik, hogy miképp jussunk oda gyorsan, lehetőleg minél kisebb kitérőkkel. A következőkben arról szeretnék kicsit írni, hogyan is lehet felépíteni egy terápiát akkor ha a cél egy olyan betegséggel együtt élni ami sajnos nem gyógyítható teljesen, a mozgást és az erőnlétet befolyásolja, ezáltal a mindennapi rutin kialakítása, megtartása nagyon fontos célja a gyógytornának!

Kezelés menete:
A konkrét betegség mindegy is, hiszen lehet az degeneratív ízületi, vagy koordinációt érintő neurológiai kórkép, sajnos a mozgást, erőnlétet, teherbírást egyaránt érintheti.
Elsőként itt is, mint minden esetben egy állapotfelmérést végzünk. Nem elhanyagolható szempont, hogy mióta áll fenn a betegség, hiszen ez meghatározhatja azt is, hogy mennyire legyengült a Beteg. Először az alapozó-átmozgató tornasort állítjuk össze, mert nagyon fontos az izmok rugalmasságának helyreállítása, valamint a lehető legnagyobb ízületi mozgásterjedelem elérése. Ezt követi egy olyan személyre szabott erősítő torna ami célirányosan az érintett területet veszi kezelésbe első sorban, vagy ha a betegség miatt ez mindenre kiterjedt akkor a főképp a törzsizmokat célozzuk meg, hiszen ezek támasztják a gerincet, aminek minden helyzetben és mozgásban fontos szerepe van.
További elaprózás nélkül folytatva a célzott terület erősítő tornája mellé mielőbb fokozatosan felépítjük a többi testtáj erősítő mozgássorát is, így kapva mielőbb egy komplex átmozgató-kondicionáló tornát, ami hatékonyan rákészíti a testet a mielőbbi visszaállásba a hétköznapokba.

Napi rutin:
Az hogy ki mennyi idős, mennyi elfoglaltsága van, mekkora mozgástérrel rendelkezik bizonyos szempontból jelentéktelen, mert az erősítést így is, úgy is el kell kezdeni a megalapozáshoz. A későbbiekben azonban fontos, mert a személyre szabott gyógytornához és ahhoz hogy mindenki a lehető legközelebb jusson a betegség előtti állapothoz  már az előbb felsorolt paramétereket szem előtt kell tartani. Hiába  a jól felépített torna, a szépen összeállított gyakorlatsor, ha a mozgások nem épülnek át a mindennapokban szükséges mozgássorokba. (sajnos előfordul, hogy ez a legnagyobb igyekezettel sem akar elindulni, mert olyan mentális, vagy ízületi elváltozással állunk szemben ami ezt megakadályozza). Ilyenkor jön el az a fázis, hogy a mozgássorokat a már meglévő erőnléttel egyenként gyakoroljuk. Néha döcögős, unalmas, fárasztó, erőt próbáló szakasza ez a gyógytorna menetének. Ugyan ki szeretne többször egymás után csak felállni-leülni, vagy az ágyban egyik-másik oldalára fordulgatni. Pedig sajnos nincs más választás. A jó hír azonban az, hogy a fáradozás meghozza gyümölcsét!
A sok unalomig, fáradásig gyakorolt székbe kiülés, ágyról felállás, lépcsőzés, konyhaszekrény kinyitás (nem vicc!) eléri a célját és amennyire csak lehet a betegség után is segíthet egy jó gyógytorna a mindennapok rutinjába visszaállni!

Minden jót, szép napokat és sok erőt kívánok minden kedves Páciensnek!

Pap Andrea
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu