Ágyhoz kötött beteg gyógytornája

Mindennapjainkban tesszük a dolgunkat, követjük a napi kialakult rutinunkat, megküzdjük naponta kisebb-nagyobb harcainkat, dolgozunk, tevékenykedünk, családdal foglalkozunk, társaságba járunk, szórakozunk, sportolunk.
Amikor valamilyen betegség ledönt bennünket a lábunkról, akkor tudatosodik csak igazán, milyen természetesnek tűnik az amit napi szinten cselekszünk, mozgunk! Enyhébb, vagy súlyosabb esetben is a betegség azonnal felboríthatja a mindennapi tevékenységeket, a rendet, a család helyzetét, a lelki stabilitást.

Súlyosabb betegségeknél, ha a Páciens ágyhoz kötötté válik, akkor mind az egyén, mind a környezete bizony nehéz helyzetbe kerül. Általában ez az állapot hosszabb betegség után következik be amikor van idő erre “berendezkedni”, de előfordulhat hirtelen állapotromlás, vagy baleset következtében is, ilyenkor drámai fordulatot jelent a mozgás és a mindennapi tevékenységek beszűkülése, a kiszolgáltatottság és a gyengeség miatti sorsfordulat.
A gyógytorna ez esetben is sok mindenben nyújthat megoldást vagy lényeges segítséget! A gyógytorna gyengébb vagy erősebb formái a karban tartásban, állapotromlás megelőzésében, erőnlét fokozásában, ülő-, álló-, járóképesség visszaállításában mind támogatást adhat!

Teljes mozgásképtelen , ágyhoz kötött betegeknél a mindennapi, de lagalábbis rendszeres kétnaponta történő minden ízületre kiterjedő alapos átmozgatás és a légzőtorna az izmok anyagcseréjét tartja karban és általa elkerülhetőek az ízületi beszűkülések, izommerevségek, izom zsugorodások. Ezek a problémák ha rögzülnek később komoly fájdalmakat okozhatnak és megnehezítik a további ápolást, vagy a mozgás visszaállításának lehetőségét!
Részleges mozgásképtelenség esetén nagyon fontos, hogy nem csak a sérült, mozgáskorlátozott rész gyógytornája, átmozgatása fontos, hanem az ép, aktív részek mozgáskezelése is, hiszen ha várható jelentős mozgásjavulás, akkor a teljes rehabilitációhoz kell az ép részek jó állapotának megtartása, ha nem várható már az érintett részen gyógyulás, akkor azért, mert az ép izmok, végtagok aktivitásának megmaradása a későbbiekben komoly  szerepet tölthet be az önellátás, mindennapi tevékenységek, vagy munkaképesség megmaradásánál!

Ha a z ágyhoz kötöttség előre láthatóan élethosszig tartó, akkor is meg kell adni az esélyt a mindennapi gyógytornával a lehető legnagyobb aktivitás megtartására, a lehető legjobb ízületi állapot, fizikai aktivitás, kardiális és pulmonális állapot megtartásra! A hosszan tartó fekvés esetén ráadásul az anyagcsere és a légzés kapacitásának csökkenése, a keringés lassulása, a bőr állapotának romlása további bajt okozhat, további egészségromlást eredményezhet! Ennek elkerüléséhez a Páciens és a család, vagy az ápoló és terápiás személyzet kitartó munkájára, lelki és fizikai erejére van szükség. Vannak gyengébb napok mikor minden értelmetlennek látszik, de nem szabad az aktivitás fenntartását elhanyagolni, mert a gyógyulás esélyét meg kell adni, hiszen az életminőség a mozgással lényegesen javítható!

Ha a mozgáskorlátozottság várhatóan csak időszakos akkor minden lehetőséget érdemes megragadni a mielőbbi felépülésre, illeteve arra, hogy a lehető legjobb állapot legyen elérhető! Ki ne szeretné visszanyerni erős, aktív mivoltját, de ehhez sokszor kemény munka és jól felépített célirányos mozgásterápia szükséges! A sérült részek passzív és/vagy aktív gyógytornája mellett az aktív izmok először átmozgató, kondicionáló, majd erősítéssel, súlyzós vagy szalagos gyakorlatokkal végzett edzést jelentő gyakorlatsor szükséges!

Összefoglalva azt mondhatom, hogy az ágyhoz fekvő betegek a példái annak, mennyire nem elhanyagolható a mozgás és  a célirányos gyógytorna abban az esetben sem, amikor valójában az izom aktívan működni nem képes. Megfelelő átmozgatással, az ízületek lehetőség szerinti kimozgatásával, légzőtornával, a keringés mozgatás általi karban tartásával nagyon sokat tehetünk az általános állapot javításáért, a fájdalom csökkentéséért, a további károsodások megelőzéséért.
Zárómondatként megjegyezném, hogy a hosszan tartó, gyógyulást nem ígérő kórkép esetén sajnos ajánlatos az ápolásra berendezkedni, olyan mozgást, ellátást, mindennapi tevékenységet és a tornáztatást is támogató eszközöket beszerezni amelyek könnyebbé teszik a további napokat, heteket, éveket. Nagyon fontos szerepe van ezen betegségek mozgásterápiájánál a hozzátartozóknak, családtagoknak, akik a gyógytornász által kimozgatási, illetve masszázstechnikákat megtanulva a Beteg mindennapi passzív, vagy aktív gyógytornáját a terapeuta távollétében is el tudják végezni!

Pap Andrea
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu