Csoportos gyógytorna egyénre szabva

Bevezető:
Egy gyógytorna csoport általában 3-7 főből áll. 2 főnél még nem beszélhetünk csoportról, 7-nél több ember pedig már olyan megosztott figyelmet kíván aminek esetleg a hatékonyság látja kárát.
Többször találkoztam mostanában azzal amikor családtagok fognak össze, hogy egymás előtt fesztelenül, egymást erősítve, jó hangulatú de a mozgásszervi problémákra megoldást nyújtó gyógytornába kezdenek. Persze egy ilyen csoport más, mint amikor egymásnak idegenek kerülnek egy órára, de mindenképpen megoldást nyújthat akkor, ha megalapozott, előkészített, megfelelően figyelemmel követett gyakorlatsort állítunk össze.

Csoportos torna:
Elméletileg az a legkedvezőbb, ha hasonló, vagy ugyanolyan tünetekkel, mozgásszervi problémákkal küzdő egyének állnak össze. Ilyenkor egyszerűbb és gyorsabb a terápia összeállítása és várható az egyenletes, hasonló ritmusban történő javulás.
Ennek ellenére én mégis azt mondom, hogy egy csoportban jól megférnek az egymástól távolabb álló betegségek is, ez igazából csak a csoportban tornázók rugalmasságán és a terapeuta felkészültségén múlik.
A leggyakoribb amikor nyak-váll /gerinc/ csípő-térd problémáival, fájdalmaival jelentkező Betegek állnak össze. Ebben az esetben a bemelegítés azonos, de a torna alatt külön is kell választani a gyakorlatsorokat arra tekintettel, hogy mely ízületek átmozgatása, izmok erősítése kíván nagyobb figyelmet, célzottabb mozgássort. A gyakorlatokat és az ismétlésszámot személyre szabva kiadja a gyógytornász, majd  a Páciens a felügyelet alatt elvégzi. Az első pár óra alatt a Páciensek megszokják, hogy egyszerre dolgoznak egyénileg és csoportban.

Variációk:
Egy kicsit bonyolultabb, ha távolabbi betegségcsoportok kerülnek össze. Ilyenkor fontos azt is mérlegelni, hogy rendelkezik e a Beteg már megfelelő, elegendő előkészítéssel, testtudattal, vagy gyakorlatismerettel, mert ennek meg kell lennie , hogy csoportban kezelhető legyen! Ilyenkor a megfelelő és általában egyforma bemelegítés után az eszközös gyógytorna (gumiszalag, kislabda, gimnasztikai labda) nyújthat segítséget. Az általános, alapgyakorlatokat tartalmazó bemelegítés után jöhet a szalag, a gimnasztikai labda, egyensúlyozó párna vagy akár súlyzó. Minden betegség típusnak megvan a maga speciális gyógytornája ugyanarra az eszközre, így hasonló ritmusban haladva, más gyakorlatokkal ugyan, de jó hangulatú, hatékony torna óra állítható össze. A Páciensek számára az óra változatos, a Terapeuta számára pedig a különbözőségek ellenére is jól nyomon követhető a torna, a mozgássor, a fejlődés, javulás is!

Érvek:
Bár alapvetően az egyéni torna híve vagyok, mégis azt mondom, vannak olyan pozitív hatásai, tulajdonságai a csoportos tornának amikkel az eredmények esetlegesen még inkább előhívhatóak. Bizonyos helyzetekben a csoport az összetettségével, hangulatával elősegítheti a nagyobb léptekkel haladást, vagy a bizonyítani vágyáson keresztül a stabilabb, rendszeresebb, elhívatottabb gyógytornázást! A leghatékonyabbá természetesen akkor válik a csoportos torna, ha a csoporton belül az egyénre szabott mozgássor is helyet kap, illetve ha a csoport létszáma és összetétele megengedi a megfelelő figyelmet és a szükséges korrigálást, segítséget, támogatást a gyógytornász részéről!

Akár egyéni, akár csoportos tornáról legyen is szó, a legfontosabb, hogy mindenki a saját gyógyulására, a saját testére és ritmusára figyeljen leginkább, a csoport jó hangulatát, pezsgését, és támogató erejét pedig bátran használja fel a mielőbbi gyógyuláshoz!

Pap Andrea
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu

Gyermekkori lúdtalp, tartási rendellenesség, hátfájás

Bevezető:
Néhány éve azt tapasztalom, hogy ma már nem olyan határozott az elképzelés és a meggyőződés miszerint a gyermekkor és a fiatalság egyértelműen egyet jelent az egészséggel és a gondtalansággal. Mióta egyre többet tudunk meg tv-ből, rádióból, újságokból mások életéről, családok, gyermekek mindennapjairól, a problémákkal is többet találkozhatunk. (szerintem már túl sok is amivel árasztanak bennünket minden nap, amennyi nehéz sorsot tárnak a szemünk elé, de ez az én magánvéleményem). Ha egy családon belül pedig meg is jelenik valamilyen egészségbeli probléma, vagy fejlődési-, mozgásszervi rendellenesség akkor az első lépés legyen mindig a pontos feltérképezés, szakemberek véleménye, ne az innen-onnan szerzett információk jelentsék a továbblépést, vagy a támaszt! A legfontosabb a mielőbbi kezelés, ez mind a betegség kezdetéhez viszonyítva mind az életkorra nézve fontos. Ha a gyermeknél jelentkezik valamilyen mozgásszervi tünet ajánlott mielőbb a terápiát megkezdeni.
Leggyakoribb elváltozások a lúdtalp, a tartási rendellenesség, és bármilyen furcsán is hangzik, már gyerekkorban a hátfájás!

Gyógytorna és tornaóra:
A táskacipelés, divatcipők, sok és hosszan tartó ülés a fenti tüneteket együtt, vagy külön is létrehozhatják, a háttérben azonban általában összefutnak a szálak. A probléma gyökere szinte minden esetben a gyenge törzsizomzat, a táskaviselés miatti hanyag tartás és a hatékony mozgás-, vagy sport elkerülése. A legtöbb gyerek és szüleik akikkel a fenti tünetek miatt találkoztam mind egybehangzóan azt mondták, hogy érthetetlen mitől alakult ki a baj, hiszen a rendszeres heti tornaórákon szorgalmasan részt vesz a gyermek. Ez jól hangzik, és örömmel is hallom, mert szerintem elengedhetetlen területe az oktatásnak a mozgásra- és testtudatra nevelés! Egy hibája, hiánya van azonban a rendszernek, mégpedig az a tény, hogy nem vagyunk egyformák! A csoportos testnevelés, vagy sport órák a mozgást, átmozgatást biztosítják ugyan,  a sportokat megismertetik, jó esetben meg is szerettetik, de ha van, vagy kialakulóban van egy szerkezeti elváltozás azt sajnos nem javítja, sőt az elváltozás mértékétől függően még ronthatja is, vagy fájdalmat okozhat. Fontos lenne ezért hogy ha a tünetek meghatározottak akkor azokat célirányos mozgáskezeléssel, gyógytornával is kezelésbe vegyék, így a testnevelő-, gyógytestnevelő és gyógytornász együttes munkája járulhatna hozzá a teljes javuláshoz és a mielőbbi erősödéshez!

Lúdtalp, gerinc, tartás, fájdalom:
Az esetek legnagyobb részében lúdtalp önmagában nincs. Ez együtt jár kötőszöveti gyengeséggel, a gerinc valamilyen irányú elváltozásával, a törzsizmok gyengeségével, esetleg már kezdődő hátfájással, vagy lábfájással.
Első és legfontosabb a kezelésben a törzsizmok átfogó és célirányos erősítését, a tartás javítását, majd ezután az alsó végtag tornáját, és a talpizmok erősítésével a lúdtalp kezelését. Ezek a területek annyira összefüggenek, hogy külön kezelésük, vagy szelektív csak egy területre kiterjedő gyógytornájuknak az én tapasztalatom szerint nincs is látványos, vagy maradandó eredménye.
Az első lépcsőfok a gerinctorna, ebből folytatva pedig a tartásjavítás. A testsúly mindkét oldalra egyformán terhelése, a járás, állás közben is a testszimmetria felépítése, vagy visszaépítése. Ezután az izmok erősítése a fontos a most már beállított szerkezetre. Ebben a szakaszban eszközös (gumiszalag, fizioball, súlyzó) torna is szóba jöhet, de csak akkor, ha az alapgyakorlatok már pontosan és jól kivitelezettek! Végül a harmadik lépésben a talp tornája, járógyakorlatok,  a sarok billenésének közvetlen helyreállítása történik, szépen összedolgozva majd az eddig már megtanult gyakorlatokkal.
A cél egy olyan terhelhető, rugalmas, de erős testfelépítés amely kiállja majd a jövőbeni megpróbáltatásokat! Ha a testet sikerül megerősíteni, a kialakulni kezdett elváltozások megelőzése, vagy kezelése és helyreállítása önbizalmat és erőt ad majd a gyermeknek. Időben elkezdett gyógytornával energiát és könnyebb mindennapokat adhatunk a jövő nemzedékének!

Pap Andrea – Gyógytorna
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu

Gyógytorna munka mellett

Bevezető:
A mai helyzetben komoly gondot okozhat egy hosszabban tartó egészségügyi probléma miatt a munka szüneteltetése. Törés, fájdalom, mozgáskorlátozottság, rosszullétek a mindennapokat megnehezíthetik, a munkába járást akár teljesen meg is akadályozhatják.
A gyógytorna gyorsítja a felépülést, hamarabb visszatér az aktivitás, erősödnek az izmok és gyorsabban juthat a Beteg olyan állapotba aminél tulajdonképpen visszaállhat dolgozni, a mindennapokba beépítve a gyógytorna folytatását a további javuláshoz, vagy a megerősödött állapot fenntartásához.

Otthoni gyógytorna szakemberrel:
A rehabilitáció folyamán a betegség súlyosságától függően a gyógytorna egy  kórházban, vagy már első szakasztól otthoni keretek között kezdődik. A mozgásterápia első három hetében érdemes kizárólag a gyógyulással foglalkozni, majd a mozgás javulásával, erősödésével minél hamarabb újra a régi keretek közé visszaállni!

Amennyiben törés, vagy rándulás, vagyis rögzítés utáni állapot gyógytornája kezdődik el, az általában az első két-három hétben a legfontosabb, a későbbi állapot megalapozásához a bemozgatás és erősítés az első hetekben a leghangsúlyosabb. Ahogy a mozgások elkezdődnek, és a terhelhetőség orvos által is megvizsgált és megállapított, ahhoz alkalmazkodva a szakember segítségével már munkába járás mellett is végezhetőek jól összeállított, hatékony gyakorlatsorok, természetesen rendszeres kontrollal. A gyógytornászt érdemes hetente legalább egyszer kérni újabb állapotfelmérésre, mert így biztosan nyomon követhető a javulás, illetve esetleges segédeszköz használatánál annak váltásának vagy elhagyásának megítélése is a gyógytornász feladata!
Krónikus betegség esetén, vagyis ha hosszabban tartó, esetleg az egész élettartamra kiható egészségkárosodás alakul ki (például gerinc degeneratív elváltozása, műtéte, Rheumatoid arthritis) az egész mozgásterápiát úgy szükséges felépíteni, hogy a mielőbbi fájdalomcsillapítás, és állapotstabilizálás után olyan mindennapokban végezhető tornasort kell  a Beteggel együttműködve kidolgozni ami később újra és újra frissítve, kombinálva, torna eszközeivel kiegészítve hosszú távon biztosítja az izmok erejét, a rugalmasságát és a helyes tartást, valamint izomegyensúlyt.

Mindennapi torna:
Egy betegség sok türelmet és erőt igényel, hogy kitartással és céltudattal mielőbb legyűrhessük! Ehhez sokban hozzájárulhat, ha minél inkább az eredeti, a betegség előtti állapotot próbáljuk fenntartani! A munkába járás, az aktivitás megőrzése, a társas élet fenntartása nagyon fontos eleme a tudatos és hatékony gyógyulásnak! Amennyiben az állapot engedi a gyógytorna egy része és ne a teljes mindennapi aktivitás legyen! Természetesen a munka a betegség, és a mozgáskorlátozottság első pár hetére félretéve vagy csak kis mértékben végzett legyen, de ahogy a javulás, gyógyulás elindul minél gyorsabban próbáljunk meg a mindennapokba visszaállni. Ehhez kitartás, céltudat, és egy jó szakember támogatása sokban hozzájárulhat!

Kívánok mindenkinek minél aktívabb mindennapokat, gyors és stabil rehabilitációt!

Pap Andrea
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu

A kéz gyógytornája

Bevezető:
A mozgásszervi problémák gyógytorna kezelésénél általában a nagymozgások,  nagyízületek, az erőnlét és az általános állapot javításával foglalkozunk elsőként. A finommozgásokkal, a kisízületekkel akkor kezdünk el határozottabban foglalkozni amikor a terápia megalapozása, a mozgások fejlesztése, az izmok erősítése már elkezdődött, megalapozódott, bevésődött. A leggyakrabban a kéz kisízületeinek, mozgásának, finommanipulációjának tornáztatásával találkozunk. Mivel a kéz munkája mind az életminőség, mind az önellátás szempontjából nagyon fontos, ezért célirányos és minél több eredményt hozó gyógytornája elengedhetetlen, és ennek befejezéséig  a terápia befejezése nem ajánlott!

Kéz betegségei:
A kézzel kapcsolatos tünetegyüttesek több területről származhatnak. Okozhatja közvetlenül a kéz betegsége, pl: Rheumatoid Arthritis kéz érintettsége, de közvetett is, mint a nyaki gerinc degeneratív elváltozása következtében kialakult idegi problémák lesugárzásaként. A kéz formája is sok esetben elváltozhat, ez nem csak esztétikai problémát, hanem a megváltozott szerkezet miatti izom-, ín és idegi eredetű tünetek miatti fogás, erőnlét, vagy érzésbeli kieséseket, elváltozásokat okozza. Az önállóan előforduló bőr-, vagy körömelváltozások általában nem okoznak komolyabb mozgásszervi tünetet, de ha társbetegségként, vagy a betegség velejárójaként alakulnak ki akkor fontos szem előtt tartani, mert befolyásolhatja, lelassíthatja  a terápia menetét, vagy a terápia során alkalmazott eljárások rosszabbá tehetik a bőrtüneteket!

Kéz terápiája:
Függően az alapbetegségtől, ez esetben is, mint a többi területen, vagy a nagyobb ízületeknél a gyógytorna változatos és több irányú lehetőségeit érdemes kihasználni a leghatékonyabb gyógyulás érdekében! A torna,  masszázs és elektromos kezelések komplex használatával gyorsabb, jobb és tartósabb eredményre számíthatunk!
Általánosságban elmondható, hogy először az adott ízület kimozgatására, az izmok rugalmasságának helyreállítására, majd a mozgás fenntartására, erőnlét fokozására kell törekedni! Jól jöhet (amennyiben nincs bőrtünet) a terület masszázskezelése az ujjak, kéztő, vagy csukló ízületeinek óvatos átmozgatása mellett. Az elektromos kezelés a gyógytorna első szakaszában segít az izmok anyagcseréjének javításában, ezáltal a gyógyulás megalapozásában. Arra nagyon oda kell figyelni, hogy amennyiben paresztézia (érzékelés megváltozás), vagy hipesztézia (érzéscsökkenés, kiesés) van jelen a fizikoterápiás eljárások (elektromos kezelés) vagy a masszázs is óvatosabban történjen, hogy véletlen se okozhassunk további károsodást, vagy később jelentkező fájdalmat!

Külön meg kell említenem, hogy bizonyos betegségcsoportoknál a kéz tremorja (remegése) is előfordulhat. Ebben az esetben a kéz szelektív tornáján kívül nagyon fontos helyreállítani a koordináció és az ujj-, illetve karhasználat! A remegés miatt a Beteg nem használja az érintett oldalt, vagy csak a legkevesebb mozgást használja ki. Ettől a kéz, később az egész végtag funkciója romlik, a tremoros oldalon az akaratlagos mozgások minimálisra csökkennek, a testképből is lassan kizáródhat. Ilyenkor a gyógytornász feladata olyan gyakorlatsor kidolgozása ami a célirányos, átmozgató, erőnlét fokozó torna mellett olyan mozgások gyakoroltatása is fontos amiket a mindennapi életben is tud alkalmazni a Beteg és amelyek segítenek az érintett oldal minél inkább visszakapja szerepét.

A kéz gyógytornája nagyon fontos és alaposságot, odafigyelést igénylő feladat! Az elsődleges feladat mindig a legérintettebb kisízületek feltérképezése, a mozgathatóság, terhelhetőség felmérése, majd kis lépésekkel, fokozatosan a legideálisabb terápia felépítése, hogy később az állapot stabilan, a fogó-, szorító-, és finommanipulációs képesség  a mindennapokba visszatérhessen, funkciója sokáig stabilan megtartható legyen!

Pap Andrea
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu