Gyógytorna víz alatt

Bevezető: A víz alatti gyógytorna egy kedvelt és sokak számára ismert ága a mozgásterápiának. Számomra is meghatározó és sok tapasztalatot nyújtó év volt, amit hidroterápiai osztályon töltöttem. Láttam a víz és a vízben történő mozgás meghatározó és sok esetben látványos eredményt nyújtó hatásait, nem beszélve a könnyedség érzéséről ami a jó hangulatot is elősegíti!

Víz alatti torna:
A szárazföldi mozgással ellentétben a vízben jóval kisebb erő érvényesül és a víznek az is az előnye, hogy minden irányba könnyebben és szabadabban lehet mozogni. Nem kell tudni úszni, egy megfelelő medencében ahol alacsonyabb a  vízszint és leér a láb, vagy ahol a falban jól meg lehet kapaszkodni illetve feltámaszkodni számos lehetőség nyílik a szabad átmozgatásra, vagy a víz ellenállását felhasználva erősítésre is!
A vízben történő mozgást alapvetően a víz fizikai tulajdonságai (felhajtóerő, hidrosztatikai nyomás, örvénylések, hullámzások, áramlások) befolyásolják. Ezek segítik vagy éppen akadályozzák a mozgást a torna alatt, ezzel fejleszthetjük a mozgást, a térérzékelést, a mozgásterjedelmet, vagy épp az izomerőt!
Fontos a víz hőmérséklete is, túl hideg vagy túl meleg víz sem jó, leginkább a 30-35 fokos víz a legideálisabb  a vízben történő gyógytornához!

Eszközök:
A ma már széles körben alkalmazott vízi mozgásterápia természetesen sok eszközzel is rendelkezik. Víz alatti súlyzók (habszivacsból az ellenállás növelésére) a bokára csatolható “szárnyak” (szintén ellenállás növelésre) vagy víz alatti szteppadok ugyanúgy megtalálhatóak mint például víz alatti kerékpár!
Az eszközök használata akkor javasolt, ha már sok egyszerű, de pontosan kivitelezett gyakorlatsort ismerünk, és ezt a vízben jól el tudjuk végezni. Eszközök használata esetén fontos, hogy ilyenkor a szárazföldi súlyokkal ellentétben ugye, nem a súllyal, hanem a felhasznált erővel amit az ellenállással szemben fejtünk ki vagy az ismétlésszámmal tudjuk dozírozni az edzés erejét!

Tippek:
A víz alatti gyógytorna az alábbi betegségeknél jelenthet nagy segítséget:
– gerinc betegségei, gerincsérv
– alsó végtagi ízületi problémák
– vénás betegségek
– váll,- vállöv mozgásbeszűkülése, fájdalma
– térérzékelést, egyensúlyt és koordinációt érintő neurológiai betegségek
– baleset utáni (sebgyógyulást követően!) ízületi mozgásterjedelem növelés, izom rugalmasságának fokozása, erősítés

Összefoglalás:
A víz alatti gyógytorna akár csoportosan, akár egyénileg fontos, ajánlott és hatékony lehetősége a teljes mozgásterápiának. Színesíti és más irányú terhelésével szélesíti a gyógytorna adta lehetőségek tárát, javítja az erőnlétet, az állóképességet, jó hatású a légzésre és a hangulatra!
A vízben történő felső és alsó végtagi gyakorlatok mindenképpen jók akkor is, ha tehermentesítésre van szükség, ezáltal a mozgás közbeni esetleges fájdalom is csökkenthető, így élvezetesebb lesz a torna és könnyebben válnak rugalmasabbá az izmok! Kellő mennyiségű víz támasztja is a testet, (vagy a vízben a Beteg mellett álló gyógytornász nagyobb testtömegű páciens esetén is) biztonságot ad, kisebb az elesés veszélye.
Nagyon fontos, hogy felső végtag, vagy váll-nyaktorna esetén a kezelt és érintett terület legyen a víz alatt, csak így lesz hatékony a vízi terápia!

A nyár közeledtével egyre többet kerülhetünk vízpart közelébe, gyógyvizek, vagy vízitornára alkalmas megfelelő mélységű medencékkel rendelkező helyekre. Ilyenkor akár önállóan is elkezdhetünk mozgást a vízben, először csak óvatos átmozgatással, majd intenzívebb gyakorlatokkal alsó, felső végtagokra, gerincre. Ha az adott helyen dolgozik gyógytornász mindenképpen kérjük ki a segítségét, vagy még elindulás előtt kérjünk szakembertől vízitornához személyre szabott gyakorlatsort! Kellemes időtöltést, rehabilitációt és vízben végzett gyógytornát kívánok!

Pap Andrea
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu

Ágyhoz kötött beteg gyógytornája

Mindennapjainkban tesszük a dolgunkat, követjük a napi kialakult rutinunkat, megküzdjük naponta kisebb-nagyobb harcainkat, dolgozunk, tevékenykedünk, családdal foglalkozunk, társaságba járunk, szórakozunk, sportolunk.
Amikor valamilyen betegség ledönt bennünket a lábunkról, akkor tudatosodik csak igazán, milyen természetesnek tűnik az amit napi szinten cselekszünk, mozgunk! Enyhébb, vagy súlyosabb esetben is a betegség azonnal felboríthatja a mindennapi tevékenységeket, a rendet, a család helyzetét, a lelki stabilitást.

Súlyosabb betegségeknél, ha a Páciens ágyhoz kötötté válik, akkor mind az egyén, mind a környezete bizony nehéz helyzetbe kerül. Általában ez az állapot hosszabb betegség után következik be amikor van idő erre “berendezkedni”, de előfordulhat hirtelen állapotromlás, vagy baleset következtében is, ilyenkor drámai fordulatot jelent a mozgás és a mindennapi tevékenységek beszűkülése, a kiszolgáltatottság és a gyengeség miatti sorsfordulat.
A gyógytorna ez esetben is sok mindenben nyújthat megoldást vagy lényeges segítséget! A gyógytorna gyengébb vagy erősebb formái a karban tartásban, állapotromlás megelőzésében, erőnlét fokozásában, ülő-, álló-, járóképesség visszaállításában mind támogatást adhat!

Teljes mozgásképtelen , ágyhoz kötött betegeknél a mindennapi, de lagalábbis rendszeres kétnaponta történő minden ízületre kiterjedő alapos átmozgatás és a légzőtorna az izmok anyagcseréjét tartja karban és általa elkerülhetőek az ízületi beszűkülések, izommerevségek, izom zsugorodások. Ezek a problémák ha rögzülnek később komoly fájdalmakat okozhatnak és megnehezítik a további ápolást, vagy a mozgás visszaállításának lehetőségét!
Részleges mozgásképtelenség esetén nagyon fontos, hogy nem csak a sérült, mozgáskorlátozott rész gyógytornája, átmozgatása fontos, hanem az ép, aktív részek mozgáskezelése is, hiszen ha várható jelentős mozgásjavulás, akkor a teljes rehabilitációhoz kell az ép részek jó állapotának megtartása, ha nem várható már az érintett részen gyógyulás, akkor azért, mert az ép izmok, végtagok aktivitásának megmaradása a későbbiekben komoly  szerepet tölthet be az önellátás, mindennapi tevékenységek, vagy munkaképesség megmaradásánál!

Ha a z ágyhoz kötöttség előre láthatóan élethosszig tartó, akkor is meg kell adni az esélyt a mindennapi gyógytornával a lehető legnagyobb aktivitás megtartására, a lehető legjobb ízületi állapot, fizikai aktivitás, kardiális és pulmonális állapot megtartásra! A hosszan tartó fekvés esetén ráadásul az anyagcsere és a légzés kapacitásának csökkenése, a keringés lassulása, a bőr állapotának romlása további bajt okozhat, további egészségromlást eredményezhet! Ennek elkerüléséhez a Páciens és a család, vagy az ápoló és terápiás személyzet kitartó munkájára, lelki és fizikai erejére van szükség. Vannak gyengébb napok mikor minden értelmetlennek látszik, de nem szabad az aktivitás fenntartását elhanyagolni, mert a gyógyulás esélyét meg kell adni, hiszen az életminőség a mozgással lényegesen javítható!

Ha a mozgáskorlátozottság várhatóan csak időszakos akkor minden lehetőséget érdemes megragadni a mielőbbi felépülésre, illeteve arra, hogy a lehető legjobb állapot legyen elérhető! Ki ne szeretné visszanyerni erős, aktív mivoltját, de ehhez sokszor kemény munka és jól felépített célirányos mozgásterápia szükséges! A sérült részek passzív és/vagy aktív gyógytornája mellett az aktív izmok először átmozgató, kondicionáló, majd erősítéssel, súlyzós vagy szalagos gyakorlatokkal végzett edzést jelentő gyakorlatsor szükséges!

Összefoglalva azt mondhatom, hogy az ágyhoz fekvő betegek a példái annak, mennyire nem elhanyagolható a mozgás és  a célirányos gyógytorna abban az esetben sem, amikor valójában az izom aktívan működni nem képes. Megfelelő átmozgatással, az ízületek lehetőség szerinti kimozgatásával, légzőtornával, a keringés mozgatás általi karban tartásával nagyon sokat tehetünk az általános állapot javításáért, a fájdalom csökkentéséért, a további károsodások megelőzéséért.
Zárómondatként megjegyezném, hogy a hosszan tartó, gyógyulást nem ígérő kórkép esetén sajnos ajánlatos az ápolásra berendezkedni, olyan mozgást, ellátást, mindennapi tevékenységet és a tornáztatást is támogató eszközöket beszerezni amelyek könnyebbé teszik a további napokat, heteket, éveket. Nagyon fontos szerepe van ezen betegségek mozgásterápiájánál a hozzátartozóknak, családtagoknak, akik a gyógytornász által kimozgatási, illetve masszázstechnikákat megtanulva a Beteg mindennapi passzív, vagy aktív gyógytornáját a terapeuta távollétében is el tudják végezni!

Pap Andrea
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu

Terhesség alatti derékfájás

Bevezető:
Az egyik leggyakoribb mozgásszervi tünet a terhesség alatt a derékfájás . Az a tipikus égő, húzó, nyomó érzés amely megkeseríti az egyébként sem könnyű mindennapokat. Sajnos minden második babát váró kismamánál jelentkezik hosszú távon, vagy időszakosan. Nagyon fontos, hogy ilyenkor nem a belenyugvás a megoldás, legtöbbször a fekvés, vagy a mozdulatlanság sem, inkább próbáljuk megtalálni az okot, a kezelendő részt, és kezdjünk el egy lassú, de célirányos és hatékony mozgáskezelést a fájdalom csökkentésére,a gerinc körüli izmok és a törzsizmok karban tartására az izmok megfelelő rugalmasságának fenntartására!

Gyógytorna kismamáknak:
Az első és legfontosabb dolog amire fel kell hívnom a figyelmet (bár egyébként maga az állapot is szab némileg korlátokat), hogy az erősítést és a “normál” mozgás és edzéstervet nem erre az időszakra kell elővenni, vagy betervezni! A gyakorlatok lényege az átmozgatás, a kondíció megtartása, légzőgyakorlatok, a gerinc körüli izmok erejének fenntartása, fájdalom megelőzése, vagy csökkentése!
A gyakorlatsorhoz  talajon a háton, oldalfekvésben és négykézláb helyzetben (amennyiben a kismamának kényelmes ez a helyzet)  végzett mozgássor, valamint a gimnasztikai labdán ülve végzett speciális gyógytorna tartozik, ezeket külön-külön, de akár egyben egymás után is végezhetjük! A torna időtartama kb 50 perc legyen maximum, nem szükséges maratoni gyakorlatsor elvégzése, inkább a többször kevesebbet elve érvényesüljön! Ha  a földre fekvés már nem megoldható, akkor lehet ágyon fekve , vagy csak a nagylabdán ülve végzendő gyógytorna rendszeres elvégzése. A nyak és a vállöv gyógytornája a fej és a kar mozgásaival egybekötve hasznos a lazításhoz és az izomegyensúly helyre állításához! A gerinc teljes átmozgatása előre hátra, oldalra és forgásokkal kiegészítve jól megalapozza az izomegyensúlyt és a mozgás harmóniáját.

Időszakok:
Az első három hónapban kell leginkább vigyázni  a tornával és a mozgással, hiszen ez a legérzékenyebb időszak  a kismamának is és a babának is a “bentlakással”. A következő hónapokban a rendszeres, nem megterhelő, de célirányos gyógytorna a megfelelő. A három trimeszterben különböző terhelés megengedett, de arra mindenképpen figyelni kell, hogy amikor erőtlenebb gyengébb napok vannak, akkor az annak megfelelő terhelést iktassuk be csak, nem kell az erősebb napok szintjére törekedni! A várandósság ideje alatt végig alkalmazható a gimnasztikai labda, amin már az ülés is enyhíti a gerinc terhelését, segíti a helyes tartás kialakítását, illeteve az ezen végzett gyakorlatok jól átmozgatják  a nyak, vállöv és a gerinc körüli izmokat.

Kritériumok:
A magas, vagy ingadozó vérnyomás, szívritmuszavar, légszomj, nehézlégzés, zsibbadó végtagi fájdalmak, vagy vénás rendellenességek esetén csak alapos orvosi kivizsgálás után, az okok feltárását és a kezelés megkezdését követően kezdhető el a hatékony mozgásterápia! Alapbetegség esetén fokozott figyelemmel és speciális mozgásterápiával kell a kismama-tornába beillesztve vagy külön megtartva a mozgásterápiát alkalmazni és a gyógytorna tervezetébe beilleszteni! Ha a torna alatt bármilyen probléma jelentkezik, vagy a mozgás fájdalmat okoz, azt a kismama jelezze, mert ebben az esetben mindig nagyobb a kockázata a nem megfelelő mozgásterápiának. Enyhe szédülés helyzetváltoztatáskor jelentkezhet, ezt a keringési rendszer terhelésének változása okozza. Amennyiben ez gyorsan elmúlik, vagy enyhül az nem jelent problémát és valószínűleg további kezelést sem.

Ajánlom minden kismamának a mozgás örömének ebben az állapotban való megismerését is, hiszen a boldogság mellé időnként nehezebb napok és fájdalom is társulhat. Enyhítsük ezt meg a csoportos, vagy egyéni jóleső torna felszabadult érzésével!

Pap Andrea
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu

Többirányú edzés

Bevezető:
Az elmúlt pár hétben, főleg mióta az idő javulása utat engedett a szabadtéri sportoknak többen fordultak hozzám azzal a kérdéssel, hogyan lehet az, hogy eddigi munkájuk, gyógytornájuk, edzésük, otthoni vagy termi erősítésük nem érződik most amikor futni, kerékpározni, vagy teniszezni szeretnének, vagy egyszerűen csak sétálni egyet a szabadban hosszan? Erre szeretnék most választ adni, ehhez kell egy kis anatómia, de teljesen érthető a magyarázat!

Izmok felépítése:
Az izmok anatómiájáról, félépítéséről és működéséről nem sok ismerettel rendelkezik az, aki ezt iskolai keretek között végzettsége miatt nem tanulja. Az én véleményem, hogy minél tisztábban látjuk izmaink felépítését, annál könnyebbé válik a munka is velük, hiszen a vizuális hatás tovább fokozza a mozgás hatását! Éppen ezért el szoktam mondani, hogyan működik az izom, miként jönnek létre a mozgások. A többirányú edzés fontossága a harántcsíkolt izmok munkája mellett a kardiális és pulmonális rendszer gyengébb vagy fokozottabb terhelésére is vonatkozik!
Az izom működése:
Az izom működését fehérjeszálak úgynevezett aktin és miozin szálak adják, melyek egymáson elcsúszva az izom összehúzódását és visszanyúlást adják. Ez tulajdonképpen a megrövidülés és visszanyúlás. Rövidüléskor dolgozik az izom, visszanyúláskor pedig elernyed. Ha ez a megrövidülés és elernyedés a torna vagy edzés kapcsán csak “komfortzónában” mozog, vagyis nem fejtünk ki elég erőt, csak a kellemes tartományon belül dolgoztatjuk az izmokat, akkor a későbbiekben amikor erősebb izom-összehúzódásra van szükség azt tapasztaljuk, hogy izmaink nem állják meg a helyüket a kívánt erőkifejtéshez. Olyan mintha eddig nem is dolgoztunk volna velük, értük.

Kardiális, pulmonális erősítés:
A fentiekhez még hozzá jön az is, hogy ha a szív- és légzőrendszer edzése, munkájának fokozása kimarad egy tornából, akkor a fokozottabb terhelésnél, izmaink hiába lennének elég erősek a munkához, nem kapva elég vért és oxigént alul maradnak  a megmérettetésben, mert a mozgásnak csak kifulladás lesz a vége!
A kardiális és pulmonális erősítés pulzus és légzésszám fokozásával érhető el, vagyis egy felpörgetettebb mozgásszakasznak kell szerepelnie az edzés-, illetve tornatervben. Az igazi edzéshez pulzusszám mérése is szükséges, hogy megállapítható legyen hol tart a terhelhetőség. Kevésbé mozgó, vagy mozgásnál fájdalommal küzdő betegek esetében sem hagyható ki a szív- és légzőrendszer  erősítése, ilyenkor a légzőtorna, és a fokozott  sebességű gyakorlatok segítenek a rendszer erősítésében.

Összefoglalva:
Aktívabb, több mozgással bíró betegeknél: a speciális izomerősítés mellett (súlyzós, szalagos, gimnasztikai labdás) a kardiális és pulmonális rendszer erősítése sétával (irányított, meghatározott ritmus!) kocogással, kerékpározással a szabadban, vagy otthoni az előbbi mozgásokat imitáló súlyzós edzéssel megoldható a többoldalú edzés. Nem szabad azonban megfeledkezni az alapproblémáról, és csak annak rehabilitációja után, vagy mellette, de azt előtérben tartva építsük fel a tornatervet!
Kevésbé mozgó, fájdalommal küzdő betegeknél: A speciális mozgásterápián kívül nagyon fontos a légzőtorna! Egyrészt a pulmonális rendszer karban tartása miatt, másrészt pedig, mert a légzés a sav- bázis egyensúly helyreállításával, illetve abban való fontos szerepével sokat segít a gyógyulásban, vagy a fájdalom csökkentésben. A mozgáskorlátozottság, vagy fájdalom ne legyen akadálya a teljes körű gyógytornának, hiszen az első időkben elszenvedett nehézségek, szembesülések majd megtérülnek amikor azt tapasztaljuk, hogy a teljes rendszer, izomerő és állóképesség egyformán javul és erősödik, több utat kinyitva ezzel a mozgás szabadságához!

Mindenkinek kívánok kitartást, és sokoldalú terhelhetőséget a jövőben! A kudarcok ne lelombozzanak, hanem előre vigyenek bennünket, felismerve velük a még fejlesztésre váró területeinket!

Pap Andrea
andrea@papandrea.hu
www.papandrea.hu